Megküzdési, működési mechanizmusaink.

Három ember ugyanazon a megbeszélésen ül.

A vezető egyszer csak azt mondja: ezt a projektet újra kell gondolnunk.

Ugyanaz a mondat hangzik el, ugyanabban a pillanatban, ugyanabban a helyiségben.

Mégis három teljesen különböző dolog történik.

Az első ember fejében azonnal megoldási lehetőségek jelennek meg. Nem azon gondolkodik, mi történt, hanem azon, hogy mi legyen a következő lépés.

A másodiknak összeszorul a gyomra. Vajon hibázott? Elégedetlenek vele? Rosszul végezte a munkáját?

A harmadik szinte azonnal a rendszert kezdi látni a helyzet mögött: mi vezetett ide, melyik ponton csúszhatott félre valami?

Ugyanaz az esemény, mégis három különböző belső reakció.

És ha este megkérdeznénk őket, hogy mi történt aznap, valószínűleg három teljesen eltérő történetet mesélnének el, pedig ugyanazon a megbeszélésen ültek mindannyian.

Ez a jelenség nemcsak a munkában figyelhető meg, hanem a párkapcsolatokban, a családokban és a mindennapi kommunikációban is.

Az emberek ugyanazzal a problémával szembesülnek, ugyanazt a mondatot hallják, és az egyik kritikát, a másik veszélyt, a harmadik lehetőséget lát.

Mi az a belső folyamat, amely ugyanabból a helyzetből ennyire eltérő reakciókat képes létrehozni?

A legtöbb ember úgy gondol magára, mint aki közvetlenül érzékeli a valóságot, pedig valójában nem a világra reagálunk, hanem arra a jelentésre, amelyet a világ eseményeinek tulajdonítunk. Mire tudatosul bennünk egy helyzet, az már áthaladt egy belső szűrőrendszeren.

Ami eldönti, hogy mire figyelünk, kiválasztja, hogy mi fontos, és jelentést ad annak, ami történik.

És ezek a folyamatok sokszor olyan gyorsan zajlanak le, hogy észre sem vesszük őket.

Belső karaktertérkép.

A Belső Karaktertérkép ebből a felismerésből született azzal a céllal, hogy jobban megértsük a saját működésünket.

A modell alapja az a gondolat, hogy minden ember rendelkezik egy sajátos belső szerkezettel, amely meghatározza, hogyan használja az energiáját, hogyan dolgozza fel az érzelmi élményeit, és hogyan értelmezi a világot.

Ennek a rendszernek három fő szintje különíthető el.

Az első szint az aktivációs dinamika. Ez mutatja meg, hogyan mozgósítjuk az energiánkat, hogyan reagálunk a terhelésre, és milyen ritmusban tudunk hatékonyan működni.

A második szint az érzelmi működés. Itt jelennek meg azok a mintázatok, amelyek meghatározzák, hogyan kapcsolódunk másokhoz, hogyan élünk meg konfliktusokat, közelséget vagy bizonytalanságot, hogyan tudjuk érvényesíteni az érdekeinket.

A harmadik szint az intellektuális működés. Nem az intelligenciáról szól, hanem arról, hogyan gondolkodunk, hogyan tanulunk, hogyan alkotunk összefüggéseket, és hogyan építünk fel egy képet a világról.

A három szint együtt rajzolja ki azt a belső térképet, amely alapján működünk. Talán azért olyan nehéz néha megérteni egymást, mert nem ugyanazt a részét látjuk a valóságnak. Nem ugyanazokat a jeleket érzékeljük fontosnak, nem ugyanazokon a belső útvonalakon jutunk el a következtetéseinkhez.

Amikor ezt felismerjük, az önismeret is új értelmet kap. Mert az kérdezzük magunktól, hogy : hogyan működöm?