A belső stabilitás nem egy állandó állapot. A belső egyensúly nem attól lesz jelen, hogy „minden rendben van” körülötted, hanem attól, hogy van egy belső pontod, ahová vissza tudsz térni akkor is, ha valami féle rendezetlenség uralkodik az életed bármelyik területén. Ezt jelenti a belső stabilitás megteremtése.
A hétköznapokban ez különösen fontos.
Több szerep, folyamatos helytállás, elvárások – és közben egyre nehezebb megmaradni önazonosnak.
A belső stabilitás nem velünk született adottság, hanem tudatosan építhető folyamat.
Miért billen meg a belső stabilitás a mindennapokban?
A legtöbb esetben nem egy nagy esemény miatt veszítjük el az egyensúlyt, hanem apró, ismétlődő helyzetek miatt.
Ilyenek például:
-
folyamatos alkalmazkodás mások igényeihez, otthon, a munkában, az emberi kapcsolatokban,
-
döntési bizonytalanság, aminek sokszor a túlzott megfelelési kényszer az oka.
-
saját szükségletek háttérbe szorítása,
-
bűntudat, ha úgy érezzük nem tudunk mindenhol helytállni.
-
érzelmi túlterheltség.
Ezek önmagukban is fárasztó tényezők.
De ami igazán megterhelő, az az, hogy közben elveszik a belső kapaszkodó.
Ez az a pont, ahol a női kiégés megelőzése már nem opció, hanem szükségszerű irány.
Mit jelent a belső stabilitás a gyakorlatban?
A belső stabilitás nem azt jelenti, hogy nem érintenek meg a helyzetek.
Amikor tisztában vagyunk a saját szükségleteinkkel, tudunk nemet mondani helyzetekre, akkor nem hagyjuk sodródni magunkat mások elvárásai felé. Nem billenünk ki negatív visszajelzésektől, esetleg érzelmi zsarolásoktól, hanem határozottan tudjuk képviselni az érdekeinket. Vékony a határ a megalkuvás és a túlzott önérvényesítés között. Az egészséges lelki egyensúly elérésével tudjuk, hogy mikor kell engedni, és mikor kell stabilan képviselni a saját nézőpontunkat.
Ha ezt stabilan megtanuljuk, akkor ez egy életvezetési minőség, és nem egy-egy „jól alakult nap” lesz az életünkben.
3 gyakorlat a belső stabilitás építéséhez
1. Belső állapot tudatosítása
Nap végén tedd fel magadnak a kérdést:
-
Mikor éreztem ma feszültséget?
-
Melyik helyzet billentett ki?
-
Hogyan reagáltam rá?
Nem kell elemezni, elég észrevenni.
Ez a tudatos önismeret alapja.
2. Mikrodöntések visszavétele
A belső stabilitás nem nagy döntéseknél épül, hanem apróknál.
Például:
-
nemet mondasz egy kisebb kérésre,
-
nem reagálsz azonnal egy üzenetre,
-
időt kérsz döntési helyzetek előtt.
Ezek jelentéktelennek tűnnek, de valójában itt kezdődik az önazonos működés.
3. Belső határ felismerése
Sokszor nem az a probléma, hogy nincs határunk.
Hanem az, hogy nem érzékeljük időben.
Figyeld meg:
-
mikor kezded magad kellemetlenül érezni egy helyzetben
-
mikor jelenik meg feszültség a testedben
-
mikor mondasz igent, miközben belül nemet érzel
Ez a pont a belső stabilitás kapuja.
Miért nem működnek ezek hosszú távon önmagukban?
Ezek a lépések segítenek rálátni a működésedre, de a mélyebb minták gyakran újra és újra visszatérnek.
Miért?
Mert:
-
a szerepfeszültség mögött strukturált minták állnak,
-
a megfelelési működés nem tudatos döntés,
-
a belső bizonytalanság nem egyetlen helyzetből ered,
Ezért a valódi változás nem gyors megoldás, hanem egy tudatosan felépített önismereti folyamat.
Hogyan lesz ebből valódi belső stabilitás?
A belső stabilitás akkor válik tartóssá, amikor:
-
felismered az ismétlődő mintáidat,
-
megérted a működésed mögötti motivációkat,
-
új, önazonos döntési pontokat alakítasz ki.
Ez már nem napi gyakorlat, hanem egy jól felépített struktúra, út a belső stabilitásod megteremtése felé.